a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z 0 1 2 3 4 5 6 7 8 9 #

lirik lagu bongor - apa

[„apa” dalszöveg]

[intro]
én apukám, senki sem mentett meg
én traumám, most tovább engedlek
hú, ú, ú, ú
hú, ú, ú, ú
(hey)

[refrén]
generációs átok, elbaszott sorsok
ma feltakarítom utánatok a mocskot
ha egy dolgot elérek, már megelégszem bőven
hogy az én gyerekem nem fog félni tőlem

[1. verze]
mióta eltemettünk sokadszor lement a nap
de van egy mondat, ami egész végig bent ragadt
lehet, hogy nem lesz szép az, amit mondok
de legyen ez egy búcsúlevél és tegyünk a végére pontot
előttem nem volt apakép, csak ez a tátongó szakadék
otthoni csatatér, apa megint részegen hazaér
kimondatlan dolgok, a szekrényben benn a csontok
a csöndedből, a hiányodból faragtam egy szobrot
egy odaadó, jóságos férfit, aki józan
de hozzá hiába szóltam, mert minden szobor szótlan
talán szerettél, de nem igazán éreztetted
hogy hogy vagyunk vagy mi van bennünk, soha nem kérdezted meg
megértettem, az a kibaszott alkohol
amitől kibicsaklott a világ és elszabadult a pokol
te voltál az egy kiszámíthatatlan tényező
de lassan otthonossá vált minden, ami széteső
hozzánk nem jöhetett senki, mert apa már megint vedel
rettegtünk attól, hogy éppen milyen állapotban leszel
az egekben voltál, de mindenről lemondtál
a világ legboldogabb boldogtalan embere te voltál
egy éves lehettél, amikor elhagyott az apád
alig szóltunk egymáshoz, hamar meghúztad a határt
nem hibáztatlak már semmiért magas lóról
végső ideje, hogy kijöjjek ebből az áldozati pózból
semmit nem tudtam rólad és te se rólam
egyszer kérdeztem meg tőled, hogy milyen volt koszovóban
azt mondtad a 60 fős osztagból szabadkára
hárman jöttetek vissza és a téma végleg le van zárva
de én irigy voltam azokra a gyerekekre végül
akiket megölel az apjuk csak úgy minden ok nélkül
ha én is mindent jobban csinálok majd kiérdemlem végül
de a pia volt a fiad és őt vetted feleségül
lassan összeraktam, kellet két évtized
hogy milyennek kéne lennie egy igazi férfinek
karakánnak, nyugodt erőnek és érzékinek
de én csak az apa~szobor felszínét láttam, ami jéghideg
ha
egyszer a semmiből elkattant az agyad
elővetted a szolgálati fegyvert, hogy most megölöd magad
hárman próbáltunk lefogni, de hiába
majd berohantunk anyával a másik szobába zihálva
lélegzet~visszafojtva feküdtünk az ágyba’
egy eldördülő lövésre várva
azt a csöndet, apa, megjegyzem egy életre
az a csönd menetet vágott az agyunkba, az éjjelbe
múlt az idő, a nyár követte a tavaszt
akkor éjjel mégsem húztad meg a ravaszt
a lassú öngyilkosságot választottad inkább
elnyelted a világ sötétjét: a pálinkát
egyszer csörrent a telefon, anya hívott sírva
15 éve már, hogy letettünk a sírba
holtan feküdtél, az arcod merev volt és komor
és tényleg úgy festettél, mint valami szobor
[2. verze]
a halálod után, képzeld befejeztem a színész szakot
több színházban is játszottam, azt mondták jó színész vagyok
szövögettem még több tervet, nem volt elég, még több kellett
úgy döntöttem zenész leszek és bevonzok még több ember
hogy valami ürességet belül helyre billentsek
egyre többen elismertek azok, akik nem ismernek
miattad mentem előre, végig, mint a hadvezérek
és miattad hittem egész úton azt, hogy szart se érek
hogy ne érezzek érzéseket, a legmélyüket
lassan napi hat sör kellet és vodkából még fél üveg
két gramm kóla, két új nóta, toltam rá még gyógyszereket
nézd meg apa mire vittem: szeretnek és jól keresek
folytattam, hogy hátha még több szeretet nyerek ezzel
kár, hogy összekevertem az elismerést a szeretettel
kijöttem a nagy pályára, nem vagyok a legügyesebb
soha nem leszek a legjobb, de én lettem a legüresebb
csak öntöttem magamba a söröket, a feleseket
15 év eltelt, de még mindig veled feleselek
büszke vagy~e rám, mint apa a fiára
végül bekerültem a…
pszichiátriára

[3. verze]
hogy az egész élet kurvára értelmetlen
ezt üzented meg az életeddel
pedig itt ül velem szemben egy forma
az anonim gyűlésen, aki te lehettél volna
már rég nem sóvárog és tíz éve józan
visszakapta az életét és teljesen jól van
édesapám, a síromig szeretlek
de itt az idő, most tovább engedlek
[refrén]
generációs átok, elbaszott sorsok
ma feltakarítom utánatok a mocskot
ha egy dolgot elérek, már megelégszem bőven
hogy az én gyerekem nem fog félni tőlem
generációs átok, elbaszott sorsok
ma feltakarítom utánatok a mocskot
ha egy dolgot elérek, már megelégszem bőven
hogy az én gyerekem nem fog félni tőlem

- lirik lagu bongor

Lirik lagu lainnya:

LIRIK YANG LAGI HITS MINGGU INI